Köszöntő

Az Önkéntes Tűzoltó Egyesület Csényében 1895-ben alakult, alapszabályait az 1896. évben hagyta jóvá a belügyminiszter. Az egyesületnek akkor 36 tagja volt. A tűzoltóságnak modern, jól karbantartott kőből és téglából épült cseréppel fedett 34 nm alapterületű tűzoltószertára volt, ahol 2 fecskendő volt elhelyezve. Itt volt egy üvegszekrényben a felszentelt tűzoltózászló is.

A falubeliek olyan büszkék voltak a zászlóra, hogy a II. világháború idején, tartva az ellenséges csapatok fosztogatásaitól egy ház padlásán rejtették el.

Az egyesület, mint a Vasvármegyei Tűzoltó Egyesületek általában, mintaszerűen működött. A tűzesetek alkalmával mind a községben, mind a környéken mindenütt nagy gyorsasággal jelentek meg és önfeláldozóan dolgoztak. Rendszeres gyakorlati és elméleti oktatásban részesültek. Az előadásokon a tagok kivétel nélkül megjelentek. Az egyesületnek 4 főből álló mentőraja is volt. Az összeírt tűzoltókötelesek száma 86 volt, akik a nagyobb tüzeknél, gyakorlatnál szintén kivonultak. Az egyesületben a bajtársi összetartás nagyon kifejlődött. Az eredeti alapító okiratot a Vas megyei levéltárban őrzik, de ennek hiteles másolata az egyesület tulajdonában van. 

A hatvanas évek végén egy a tűzoltóságnál kiszolgált Níza gépjármű váltotta fel az addigra javíthatatlanná váló öreg szerkezetet.

Közben a mindenkori szorgalmas csapattagok sorra gyűjtötték az okleveleket a szakmai megmérettetésekről, melyek szinte ellepik a szertár falait. 
A szorgalmas elődök még külföldi versenyekre is eljutottak, s ott is becsülettel helytálltak.

A nyolcvanas – kilencvenes évek centralizáló, önkéntes egyesületeket nem támogató nehéz éveit is sikerült az egyesületnek úgy átvészelnie, hogy nem került végleg lakat a kapura, mint sok más település esetében. Szerencsére olyan emberek voltak ekkor az egyesület, és a település vezetői és tagjai, akik megőrizték, megmentették a falu ezen anyagi és „összetartó” értékeit.

A rendszerváltozás évei lassan, de meghozták azt a változást, hogy ismét felismerjék globális szinteken is, hogy szükség van a települések helyi tűzvédelmére, olyan formában, hogy mindenhol gyors segítséget lehessen nyújtani a bajba kerülőknek, s így van létjogosultsága az önként vállalt tűzoltó munkának is.

Minden évben, több alkalommal is szükségessé válik a tüzek oltásában való aktív részvétel, részben a tényleges oltás, részben a kiérkező hivatásos tűzoltók munkáját megkönnyítő előkészületi feladatok elvégzésével. Az éves vonulások számát gyarapítja a kárelhárításban, kármentésben való aktív részvételünk.

Az egyesület tulajdonában lévő Opel Blitz típusú tűzoltóautót 2001-ben egy Csényében élő osztrák házaspár adományozta, mivel az addig használt Níza típusú tűzoltóautó teljesen tönkrement. Az átadó ünnepségre 2001 májusában, Flórián nap környékén került sor. Reggel az ünnepélyes szentmise után a plébános megszentelte az autót és áldást mondott rá. Ezt követően pedig ünnepi megemlékezés és ebéd zárta az átadást.

Az egyesület életében a legfontosabb események az évente megrendezendő tűzoltó versenyek. Természetesen mind a 3 raj/férfi, fiú, női/ részt vesz ezeken és igen eredményesen szerepel. Az elmúlt években csapataink a Sárvár környéki versenyeken az első 3 hely valamelyikén végeztek, ezáltal kivívták a megyei versenyeken való részvételt. 2008-ban az ifjúsági raj, 2009-ben pedig a női rajunk megyei első helyet szerzett.

Az egyesületnek még 2005-ben támadt az az ötlete, hogy tűzoltóversenyt rendez kimondottan a környékbeli egyesületekkel karöltve. Régebben már létezett ilyen ”Gyöngyös-Rába kupa” néven.

Összességében, tehát elmondhatjuk, hogy egy nagyon eredményes, közkedvelt, hagyományaira büszke egyesület a Csénye Ö.T.E. Működése zavartalan, sok fiatal tagjai révén biztosított a hagyományok terjesztése és továbbadása.

A gya­kori nehéz­sé­gek elle­nére az Egye­sü­let fejlő­dése töret­len volt és remé­nyün­ket fejez­zük ki, hogy a követ­kező évti­ze­dek is leg­alább ilyen sike­re­sek lesz­nek. A ter­ve­in­ket illetően még nem dől­he­tünk hátra, hiszen közü­lük sok még meg­va­ló­sí­tásra vár.

Balikó Tamás